már megint éjjel van és már megint csokit tömködök a számba. közben a nagyon is esedékes léböjt gondolatával barátkozom, egyelőre akad ürügy bőven a nemcsinálásra. van a halmozott ügyeleteknek pozitív oldala is, naugye.

nagyjából percekre pontosan két hónapja.

azt viszont csak tegnap mertem kimondani, hogy nemcsak életem első nagy szerelme, hanem az első fiúférfibarátom is lett.

túl sok vagyunk a jóból.

(most kéne ide valami szentimentalitást tompító zene, de csak a her zenéjét hallgatom újabban. aztán bőgök. pedig a filmet még nem is láttam, mi lesz itt később.)