és mert nem csak a kórházban élek (ehhem-ehhem), ma voltam manikűrösnél, és gyönyörű lett a lábam és a kezem is, géllak meg csillám ésegyéb, e. szülinapi ajándéka. ennek örömére a zongorához is leültem, hadd csillogjanak.
újabb paraszolvencia-inzultusok szerencsére nem értek (talán mert hétvége volt?), és ma felvettem a rettegett s.doktornőnek is egy beteget (g. eddig gálánsan távol tartott tőle, ő annyira utálja), ugyanis nincsen neki hangja. és nemhogy nem cseszett le, de azt mondta a kórlapomra, szép. ettől függetlenül sanda gyanúm, hogy holnaptól újra levegőnek fog nézni, és ez így is van rendjén.
vasárnap pedig nem jegyzeteltem végig a családállítást kivételesen, és rájöttem, hogy ha van időm, akkor rengeteg mindent érzek már én is, nem kell hozzá képviseletben lennem. aztán átmentem d.zni picit, aki a tiszteletemre királylányruhát öltött, majd kifésülte a hajam, hogy befonhassa, úgyhogy azóta mindenféle frizurákat vagyok kénytelen kreálni magamnak, annyira hülyén áll a hajam féligegyenesen. igen, nyilván meg kéne mosnom, de újabban olyan szinteket ölt a kimerültségem, hogy a szemhéjtust is képtelen vagyok felemelni, nemhogy húsz percig nyúzni a hajamat.
alig várom, hogy igazán orvos legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése