állhatatos.

az egész hétvége mint egy rétestésztára nyúlt szombat korareggel. amikor rájövök, hogy most nincs ébresztő, most nincs sürgető kötelesség, és dehogyis kelek én ki a duplatakaró alól. a szerencse az, amikor a felkészültség találkozik a lehetőséggel. erről a mondatról b.nak én jutottam eszébe, én szoktam mindig a mocsokmázlimra hivatkozni., tulajdonképpen hízelgő, amiért nem hiszi el nekem a csak-szerencsém-volt dumát. bekvártélyoztam magam a harmadikszobába véglegesen, az enyémben fagyhalál, itt meg csaponganak a gondolataim. mintha egy örökkévalósággal ezelőtt lett volna, hogy ültem vacogva a radiátornak dőlve, ölemben a százszor aláhúzott élettankönyv, és zokogtam, mert másnap vizsga, a rex ugat, anyám a konyhában csapkod, és egyébként se tudok semmit. emlékszem, a légzés kék volt, a vese pedig zöld, mennyire rettegtem, teatyaég. és még azóta hányszor rettegtem ugyanúgy, és mennyiszer fogok csak ebben a hátralévő bő félévben.
és arrafelé is csaponganak a gondolataim, hogy mi lesz később, ha már most sem bírom. hogy egy hétvégényi regenerálódás kell ahhoz, hogy újra embernek és társas lénynek érezzem magam. másfél napja nem csinálok mást, mint újszülött-üzemmódban alszom-reggelizek-alszom-ebédelek-alszom-vacsorázok-alszom. van egy doktornő a kórházban, pénteken láttam, amikor sírva fakadt a főorvosom előtt. a héten kétszer ment el az utolsó metró az orra előtt, ezt mondta, és hogy nem bír ennyi beteget, ennyi helyen megfelelni, mindig csak ígérik a segítséget, aztán marad minden változatlan. pedig erős nőnek látszik, pont ezért nem is volt nekem túl szimpatikus, túl férfias, túl markáns a rövid hajával, a mosolytalan arcával. szóval kiderült megint, hogy a történet nélkül nem kéne előítélkeznem.
g. mutatott egy tökjó orosz zeneletöltős oldalt még egy hete, teljesen rá vagyok pörögve, mert majdnem mindent megtalálok, amit eddig sehol máshol és imádom. most például ezt szedem le (és közben néha hallom b. picit gúnyos hangját, amiért még mindig a vidáman is melankolikus, négyakkordos dalokat szeretem):

konstruktivitásom tehát ismét nulla, pedig e.nek kéne csinálnom az ígért dolgát, viszont m. átolvasta a szakdogám, és azt mondta, ötös lesz. jupijé.