pro & kontra.

néha felfoghatatlan, hogyhogy még nem szüntették meg a karácsonyt, mindenki sír, amiért évről évre több pénzbe kerülnek az évről évre bóvlibb ajándékok. tulajdonképpen az is felfoghatatlan, hogy én mit várok ettől az ünneptől, mit vártam valaha is. persze, lehet mondani, hogy nálunk sose voltak nagy balhék vagy tányérdobálás vagy üvöltözés, de nem vagyok benne annyira biztos, hogy jobb, ami volt. az apukám nem lesz otthon, nem velünk lesz otthon, és egyedül azt szeretném (azon kívül, hogy essen tényleg a hó holnap, mert akkor el tudnék menni havas városnézni budára, és ezerszázalék, hogy ettől minden jobb lenne), hogy legyen benne csak annyi, hogy ezt velem (velünk) is közli. hogy csak egyszer már a szemembe néz.

különben meg kicsit se vagyok már szomorú. a világ legjobb barátai az enyémek, és ezerszeresen írják felül, amit otthon kapok (vagy éppen, hogy nem kapok). mert hogyan tudnám megköszönni e.nek a csokoládéval kikövezett lakást, és a  titokban itthagyott gyönyörű karácsonyi nyakláncot, vagy j.nak, hogy azonnal hívott, mihelyt megtudta, hogy f.kivan. vagy j.nak, hogy olyan szinten gondol rám mindig, hogy folyamatosan meg vagyok hatva valahol legmélyen, és tőle is megint olyan szépet kaptam, és tényleg nem az adás kötelessége miatt csak-gyorsan-valamit, hanem igazán nekem valót. és r. is annyira szeretnivaló, ahogy nálam is szomorúbb és felháborodottabb a nyomoraim miatt, hát komolyan, hogy mit kezdenék nélkülük. akár vállon is veregethetném magam, hogy jól választottam, de szerintem inkább közös megegyezéssel választottuk egymást, és szavakba önthetetlenül vagyok hálás értük.

és m.tól és k.tól is kaptam ajándékot ma, ami aztán végképp felkészületlenül ért, mázli, hogy tegnap már kibőgtem magam, mert m. tuti forgatta volna a szemét, ha ezen kezdek el sírni. de azt gondolom, százéves koromra se fogok hozzászokni, hogy vannak akik csak úgy, érdek nélkül, szeretetből gondolnak rám. az meg már csak a pláne a tortán, hogy egy tökjó felsőt meg parfümöt kaptam. azért vicces, hogy apám az elmúlt x év alatt sose tudott olyan parfümöt választani, ami tetszett volna, a nyolcvanéves meg elsőre telibe talált. c'est ma vie.

ja! kövezzetek meg, de nekem tetszett az ajtó. mármint a könyvet kismilliószor olvastam, és ha tudnék választani, akkor az egyik kedvenc szabómagdám lenne, de ma láttam a filmet is (fenomenális érzés tévézni, már látom, mennyi belgyógyászat lesz ebből holnap), és annyira rettegtem, hogy szar lesz, hogy a végén még sajnáltam is, hogy ilyen rövid. oké, nem kevés kívánnivalót hagy maga után, ráadásul sose értettem, amikor konkrétumokban tér el egy könyvadaptáció az eredetitől, mert mi szükség van rá, viszont egy csomó kedvenc mondatom és jelenetem benne van, helen mirren jó emerenc, és eperjes is csak egyszer hisztériázik kínosan. az is igaz, hogy én most bármin bőgnék, szóval nem biztos, hogy releváns és objektív filmkritikát tudok adni. 

és ma j. azt is közölte, hogy van jegyünk az angyalok amerikában-ra, hát alig várom. az hbo-s merylstreepes-alpacinós sorozatnak mondjuk voltak homályos pontjai, de épp ezért is vagyok rémkíváncsi a hazai adaptációra. pláne udvarossal.