now i have an army.

ez mennyire jó már. mert elkezdtem megint olvasni, túl a harmadéven egészen más (szerintem gimis voltam még amúgy, amikor anno olvastam). kicsit nehézkes most a sok modern után, de még mindig lenyűgöz, ahogy németh lászló a nyelvünkkel bánik. és nem tudom honnan, de évek óta tegnap először megint mondatok ötlöttek a fejembe hajmosás közben. nem lesz belőlük nagy valószínűséggel semmi, de akkor is megörültem a kreativitásom maradékmorzsáinak. g. most hívott, hogy d. emleget, és engem követel, megdobban ilyenkor a leendő anyai szívem. az infektológia pont olyan, mint reméltem, úgyhogy holnap itthon fogom nyalogatni a sebeimet, mielőtt szépülni (kozmetikus) indulnék. n. mindjárt jön haza, ami azt jelenti, hogy visszavonhatatlanul itt a karácsony, és nekem annyira semmi kedvem az egészhez. olyan sok mindent tudnék az anyámnak javasolni ahelyett, hogy azt kérdezgeti, változzon-e idén a menü vagy milyen süteményt süssön. egyébként is én akarok sütni, b.zsal remekeltünk előző héten, amikor újrakreáltuk azt a csokis-epres túrótortát, szerdán pedig sajttortát tervezünk alkotni. kivételesen náluk, hogy lássam a karácsonyi kivilágítást a házukon. szerintem sírni fogok, mert igaziból szeretem a karácsonyt, jobban mondva szeretném idén is szeretni, a fene essen beléjük. a vásárlás nagyja persze még hátra van, viszont e.ét és j.ét már be is csomagoltam, hogy csak a fa alatt bonthassák ki. minden évben rájövök, hogy istenadta tehetségtelenségem van az ajándékcsomagoláshoz.
és essen már a hó. és múljon már el ez a készülődő nyavalya belőlem.
megkeresem a körömreszelőt. hála a jó égnek a mango honlapján úgyis gusztustalanok a ruhák.