vagy valami hasonló volt az elnök embereiben, és én három napja hallgatom ezt a dalt, megunhatatlanul gyönyörű. más filmben is használták, az tuti, de még nem sikerült beazonosítanom, mi lehet az. folyton egy minimalista konyha és mindenféle fűszerek és főzés és kések képe jelenik meg előttem, néha meg egy férfi, ahogy ül a makulátlan ágya szélén kezeibe temetett arccal, hát rém idegesítő, komolyan.
m. mesélte ma egy állítás kapcsán, hogy japánban állítólag az esküvői szertartás része (jobban mondva megelőzi azt) az a rítus, amikor a menyasszony és a vőlegény elmennek a szüleikhez, és megköszönik nekik a hibáikat. köszönetet mondanak nekik, amiért nem voltak tökéletesek, mert - azon kívül, hogy nincs is annál nagyobb kicseszés - így tudtak és akartak eljönni a szülői háztól, és elindulni a saját család felé. szóval azt hiszem, lenne még mit tanulnom.
és meglehetősen groteszk egy ilyen címmel futó bejegyzésbe írnom erről, viszont muszáj, hogy annyira kimondhatatlanul jó volt pénteken szégyentelen p****knak lenni e.vel, és megvenni a mangóban tényleg, ami tetszik. mert persze, hogy mélyek vagyunk mi, és sokrétűek. de azért sose tagadnám le, hogy a szex és new york miatt akarok eljutni newyorkba évek óta. mondjuk ahhoz azért kicsivel többet kellett volna nyerni.
viszont lyon vár, csütörtökön indulunk, alig kell már aludni addig, és a szakdogából is csak pár fejezetet kell(ene) megírni (szerencsére gyökkettővel haladok, nem nekem való ez az összeollózás szakirodalmakból, most már biztosan állíthatom, hogy jobb szeretek a saját agyammal gondolkodni).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése