tökjófej tudatalattim van, mert amióta (bő másfél hete) szó van arról, hogy kéne álmodni, tényleg szoktam is. mármint tudoooooom, egyébként is szoktam, de most emlékszem rájuk, ahogy a nagykönyvben annak lennie kell. és csak most csütörtökön tisztáztuk sz.e.val ezt az álomnapló-dolgot, erre azóta konkrétan minden estéről van álmom, tiszta izgi, várom a holnapot. és elkezdtem jungot olvasni, m. adott kölcsön egy csomó könyvét, és az is érdekes meg élvezetes nagyon. még a végén kénytelen leszek megtanulni őt is, előre látom a sötét jövőt.
mindeközben végleg a neurológia felé billent a mérleg, köszönhetően csomó mindennek. már ötödév elején nagyon tetszett a gyakorlat, tetszett a beteganyag (plusz oliver sacks, plusz kellően nehéznek találom ahhoz, hogy a presztízsigényem kielégítse), de aztán gyorsan lebeszéltem magam, mielőtt még rábeszéltem volna. mondván, hogy sznob, zárt társaság, nem tédékázom sehol, nincsenek kapcsolataim, nem vagyok elég törtető, nem vagyok elég okos, satöbbi. aztán jött most a gyerekneuro és herczegfalvi, és muszáj volt elfogadnom, hogy nekem ez tényleg tetszik. és hogy talán nem kéne mindenáron egy tizenötéves kori döntés mellett kitartanom, ami a pszichológiailag kevésbé edukáltak számára is egyértelműen a nagymamámról szól. aztán m. felajánlotta, hogy ha ennyire hezitálok, akkor állítsuk fel, úgyhogy a szigorlat után szépen kiválasztottam magamat, és fedetten négy képviselőt a négy lehetőségnek (pszichiátria, gyerekpszichiátria, gyerekneuro a gyerekgyógyra ráépítve, illetve a felnőtt neuróra ráépítve). és nagyon durva volt, ahogy a pszichiátria örült nekem teljes erővel, a neuro állt stabilan, az én képviselőm meg toporgott a kettő közt, inkább a neuro felé húzva, csak mintha valami kötötte volna. aztán m.nak volt egy kattanása, és anélkül, hogy bárki tudta volna, felállította a nagymamámat, és az valami félelmetes volt, ahogy a pszichiátria azonnal rárévedt, és csak nézte anélkül, hogy tudná kit néz. és akkor el kellett mondani (mondanom, mert beálltam a helyemre), hogy nagyon szeretlek, de mostantól ezt nem biztos, hogy úgy fogom kifejezni, hogy a te szakmádat viszem tovább. és onnantól lecuppant rólam a pszichiátria, még stabilabban közeledett a neuro, és meg baromira megkönnyebbültem, hogy nem éreztem ezt annyira mégse félre. a pszichiátriát megcsinálom szerintem második szakvizsgának, ha meg kell csinálnom, de most nagyon boldog vagyok ezzel a döntésemmel.
csupa új meg izgalmas történik velem, úgy látszik, ha hagyom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése