dear god, make me a bird. so i could fly far. ezt a forrest gump-ban mondja jenny, és két napja még ez lett volna a bejegyzés címe, csak aztán szerencsére a bemásolásán kívül nem jutott másra erőm. szerintem kiírtam magamból a maradék agyamat is az elmúlt napokban (szakdoga), de valami optimistát azért szeretnék. például, hogy nem is értem mitmiért rinyálok bármikor. mert hát tényleg tutto è possibile, ha egyszer pár napra még a hajnalban kelést is annyira megszokom, hogy magamtól ébredek fel a félhatos ébresztő előtt öthúszkor. okéé, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy álmomban épp egy hypoxiás betegnek kellett már másodjára maszkot keríteni, és hiába volt rajta, akkor is fulladt, és ettől némileg fel lettem ajzva. na, és ez az átkozott szakdoga is elkezdett készülődni, eddig megvan a legkönnyebb rész az előszó (nagyon tetszett m.nak meg túryferinek is, büszkeszmájli), és mostanra nagyjából befejeztem a családállítós fejezetet is (mert az is lesz benne, naná, az egyetlen, ami miatt látom értelmét az egész púpahátamon-nak).
és az is boldogságos, hogy itt lakott a héten r., meg hogy tegnap e. is ittaludt, és hogy ma világos volt, amikor hazaértem, és hogy sütött a nap, és hogy holnap nem fog szólni az ébresztő.
a dalnak meg semmi köze a bejegyzéshez, csak hát a cím:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése