great expectations.

great expectations.

2012. szeptember 26., szerda

say you wanna stop me.

tökérdekes, hogy amikor lenne okom, mégsem vagyok lehangolt. pedig amilyen disznóság, tényleg minden hétre jut valami, most éppen egy klassz náthás vírussal lettünk elválaszthatatlan barátok, láz meg orrdugulás meg hányinger, és mégis jól vagyok. képtelenség kiigazodni rajtam. 
viszont majdnem kész van a bé és cé tételsor, és j. megnyugtatott, hogy bőven elég lesz nekem egy hét megtanulni, még a nulláról is elég lenne (háhá), és ugyan nyugodtabb nem lettem, de meghoztam a luxusdöntést, hogy mindkét nap elmegyek hétvégén állításra, és ha hétfőn leszek a tévében (az okoslányok a csatornánál ugyanis nem képesek információt adni, pedig anno azt mondták, felhívnak, nyaff), akkor megnézzük együttközösen, és beborozok a sárgaföldig. mert annyira vicces lány vagyok én, hogy körülbelül két hete volt a nagy felismerésem, miszerint ez TÉNYLEG le fog menni adásban, és akárki láthatja, és én ezt nem is biztos, hogy szeretném. ennyiterről.
azt meg el is felejtettem mesélni, hogy megint szeretnék a városban maradni, egyrészt mert voltam b.zsal városnézős buszon, amin dolgozik, és a citadella környékét kifejezetten fel kéne még fedezni, volt ott néhány egész kecsegtető utca, másrészt pedig vasárnap elvillamosoztam hűvösvölgyig, aztán séta vissza, és ott annyira szép helyek vannak, és nekem kell ott egy ház.
ésésésés bejelentkeztem hipnózisba ahhoz, akit végül m. ajánlott, meg van két egyéb pszichoterápiás-jelöltem is, izgi. izgi lesz keretek közt megismerni magam.
na kenek fél kiló níveát az orromra, mielőtt végzetessé válna a helyzet. 
a zenét e.nek köszi.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése