eléggé főcsapás nélküliek mostanában a gondolataim. tegnap este konkrétan azt nem sikerült összeszednem fejben, kiknek kell/ígértem, hogy szólok a milliomos miatt, merthogy tegnap r. és b. is látott reklámban (sőt, a végét elkaptam én is, épp telifogból vigyorgok [azthiszem, az adás nagy részében így fogok tenni egyébiránt], anyukám felkiabált), szóval most már majdnemfix, hogy hétfő lesz a napja. nekem meg úgy dobog a szívem, mintha bármi múlna most már rajtam.
csütörtökön voltunk j. slamelésén, és azt hiszem, nem csak a két pohár roséfröccs és a hőemelkedés ríkatott meg, hanem egyrészt a büszkeség, amiért ilyen okosügyestehetségesszép barátnőm van, akinek nem csak azért tetszett a verse, mert az övé, hanem mert jó volt. másrészt pedig a hazáról szólt, és én sose gondolok magamra, mint nagy hazafira, általában egyáltalán semmi köteléket nem érzek, mégis a másik j. diplomaosztóján is elsírtam magam azon, hogy hazádnakrendületlenül.
csütörtökön voltam utoljára a klinikán is (komolyan hiányozni fog, főleg herczegfalvi, akire iszonyúan felnézek, és szerintem egész megkedveltük egymást a végére), jövőhét csütörtökön pedig egy pszichoterapeuta nőhöz megyek első interjúra, jungi analízist csinál, remélem, szimpatikusak leszünk egymásnak.
hát így zajlanak az események, meg még ígyebbül, csak most megyek, a tegnapi önkéntes szobafogság után állítás-kompatibilisnek nyilvánítottam magam, már csak az orrom fújom végeláthatatlan erőkkel.
(így zárójelben: más blogját azért is érdemes olvasni, mert van, hogy olyan megkönnyebbülések érik az embert, hogy másnak sem tetszik a varázshegy.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése