kifejezhetetlenül jó érzés volt a héten eddig (kivételhétfő) hét után kelni, sőtmitöbb, ma azt a luxust is megengedtem magamnak, hogy semmi lágyan csilingelő ébresztő, aludtam is félkilencig, azóta meg blogokon szörfölök (szarok a congenitális vitiumokra!), nyami.
annyira anergiás-enervált-apatikus-letargikus-szomorú-stresszes-ideggyenge-hisztérikus-hülyepicsa voltam az elmúlt hetekben, hogy minden nap írni akartam, nyafogni legalább itt, de ahhoz se lett végül erőm soha (másfelől, képtelenségnek éreztem blogolni, amikor ott van a másik szobában vagy mellettem, és folyamatosan azt várja, hogy vele legyek, blogolni arról, hogy mennyire nem szeretnék folyamatosan vele lenni, amikor végre hazaértem, és haladnom kéne a klinikán kívüli dolgaimmal. ez azért még annál is övönalulibb lett volna).
hát, most annyira megkönnyebbültem, hogy még az eső sem zavar (annyira), és bepótolom az íráskényszerem. nevetségesen örülök annak, hogy újra az a legnagyobb problémám, hogy milyen színűre fessem a körmöm, hogy elfogyott a tej a kávéba, valamint, hogy egy ismeretlen lokalizációjú feketelyuk elnyelte a fehér pulcsim, az ezüst körömlakkom, a fekete magassarkú cipőm és két csizmám. olyan jó most ezeken bosszankodni, hogy csak.
j. pedig jön vasárnap állításra, kíváncsi vagyok, miféle szolidaritások bújnak ki nála a zsákból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése