tonight i'm gonna cut it out.

sokadjára van, hogy rájövök, mennyire imádok emberek közt lenni. nem feltétlenül valakivel, elég ha mondjuk, mint tegnap a wampon, csak úgy vannak körülöttem, összemosolygások, nyüzsgés, egymásnakmenés, és mégis feltölt (ugyanaz, amitől máskor sikítok). persze hozzájárult ehhez az ajándékvásárlás mámora, illetve, hogy előtte z.val voltam, igen. annyira nem kéne szerelmesnek lennem belé, verjem már magam fejbe, ne ettől legyek boldog. csak az a helyzet, hogy rettentően élvezek minden pillanatot. amikor zavaromban félremondom a színeket, aztán piroszöld színtévesztőset játszunk, megdicséri a zöld kabátom, és simán átzúz a piroson, hiszen, mondom neki, zöld, vagy amikor elkezdi sorolni, mennyi mindent kell vennie a teszkóban, és cukor és élesztő és sajt és élesztő és cukor..., kapkod a fejéhez, tejóég, meg se lehet jegyezni ennyisok dolgot, én pedig törvénytelen módon vihogok az anyósülésen. jaj, nem kéne így nézni a szemébe, nem kéne hagyni, hogy hozzámérjen, nem kéne, hogy ennyire akarjam.

és sokadjára van az is, hogy ezerszer hallgatok meg egy dalt, ezerszer, hogy i can never leave the past behind, szorítom az ujjam a ripít-gombra, amíg el nem fehéredik, amíg tele nem leszek csordultig. mert lehet, hogy így volt az intelligens, így volt az érett és felnőtt és felülemelkedő, de néha annyira visszakiabálnám (írnám) cs.ra azt a kígyótbékát, amit ő hajigált pár kontinenssel arrébbról énrám. néha azt érzem, bennem reked az összes indulat, küzdősport kéne nekem is, vagy nemtudom, valami szociálisan elfogadható mederbe terelni magamat, ha már a toporzékolós korszakból kinőttem. és az igazi királylányok különben sem toporzékolnak (hanem bokszolnak, köztudomású).

viszont bármi lesz (nemlesz) z.val, azt az egyet tisztáztuk, hogy bármit, csak ígérni ne. nem kell, fölösleges, és óhatatlanul elvárásokat szül. bennem mindenképp, és annyiszor fájt már, ahogy az emberek képtelenek betartani őket, de komolyan, akkor minek ígérnek, mintha kötelező lenne. én meg sírok, csalódok századjára is, és sose tudom eldönteni, bennem van-e a hiba, amiért hiszek nekik, talán én vagyok a nemnormális, talán nekem kéne változnom. kevésbé komolyan vennem a szavakat. 

talán nem is olyan fontosak.

(deigen.)