furcsa énjeim törnek néha elő, az már biztos. alapvetően azt feltételezem magamról, utálok intézkedni, aztán most mégis teljesen pozitív pörgésben vagyok (minden idegbetegség ellenére), mert tárgyfelvétel, és telefonálgatás és fészbúkonegyeztetés és újfélév mégiscsak. közben mintha nem is a szünet, hanem az életem utolsó hete következne, megy a napok szervezése, mintha minden ellenkezésem ellenére mégis számítana, mennyi ember vesz körül. mármint úgy igazán, mert azért valójában mélyebb ez a sima körbevételemnél.
szóval este könnyederkölcsök e.vel meg spenótos fincsiség, holnap t., holnapután lehet, hogy m.val kávézom, most írt rám épp, és még annyi mindenki van, r. is, remélem, jön a héten pestre, és korizni is kéne megint, mert előző héten olyan szuper volt j.val, és süt a nap, és tegnap volt abigél is, és tulajdonképpen éppen ezektől a felszíni kicsiségektől lett kedvem most megint ehhez az egészhez, aki vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése