utazós önismeret s46101ep89054 (mert ebből tényleg sose lehet elég).

cs.-val megtanultam, hogy nemjó nekem, ha a pasimmal utazok, akibe már nem vagyok szerelmes kétnaponta változik a szálláshelyünk, és ha sose tudom, mi lesz a következő lépés, egyszóval zéró a bizonytalanságtűrésem, és fele annyi kalandvágy nem szorult belém, mint képzeltem.*
b.-zsal megtanultam, hogy ha jól választok útitársat, mégiscsak szeretek minden nap máshol nyugovóra térni, és hogy európa egy nagy-nagy kalandpark. na meg, hogy nagyon jót tesz nekem, ha könnyen alkalmazkodó, nálam sokkal lazább emberekkel vagyok körülvéve.
e.-vel megtanultam (aka megerősítés az ellenkező példán keresztül), hogy nagyon rosszat tesz nekem, ha nálam rugalmatlanabb, szorongóbb emberekkel vagyok körülvéve - valami elképesztő módon befeszülök ilyenkor. vele kezdtem el azt is megtanulni, hogy elég sok energiám van, hogy imádok menni, és a felfedezhetnék jócskán felülírja a fáradtságomat. az az utazás (london) hozta meg azt az érzést is, hogy sokkal izgalmasabb elveszni egy idegen városban vagy játszani az őslakost, mint tankönyvszerűen turistáskodni.
r.-val megtanultam, hogy fantasztikusan tudok lelkesedni, akár egy héten keresztül nonstop, de azért össze lehet veszni azzal is, akit nagyon szeretek. rájöttem, hogy nehezen mondok le valamiről, amit a fejembe vettem, nehezen térek el az ún. tervtöl, és ingerültté válok, ha úgy érzem, más akadályoz az ún. megvalósításban. mellette engedtem meg magamnak azt az önbeismerést, hogy rettentő nyűgös és hisztis és rigid tudok lenni.
n.-val megtanultam, hogy bátrabb vagyok, mint hittem, és a talpraesettségi indexem  is sokat javult tíz éves korom óta. azalatt az út (svájc) alatt jöttem rá végleg, hogy imádok fotózni, és imádom teleszórni az instagramot a végtermékeimmel. hogy nagyon fontosak a pozitív visszajelzések, hogy a képeim “sikere” az én sikerem, és én irtóra szeretem a sikert.
b. mellett megtanultam, hogy gyors és effektív vagyok, és a googlemaps segítségével az elmúlt években kicsit dobtam a tájékozódóképességemen is. megtapasztaltam határtalan türelmetlenségemet (mondjuk ehhez nem kellett lisszabonig menni). és megtapasztaltam, mennyire tudok haragudni a másikra, hiába vagyok szerelmes.
és most m.-val megtanulom, hogy nem is vagyok olyan gyors, sőt, igaziból a munkát, a kötelességeket, a felfogást és következtetések levonását leszámítva lassú vagyok és rettentő kényelmes (aka reggeleim**). szóval most épp szerepet váltok: aki-vár helyett akire-várnak, i think it  suits me well.

a többi meg coming soon.
igaziból úgyis arról szól az egész poszt, hogy örülök, hogy megengedem magamnak a lassúságot, és nem érzem közben azt, hogy elszalasztok valamit.





*: a szerk. megjegyzése: a szerelem jobban hiányzott, mint a kalandvágy, mint utóbbiról kiderült, hogy ott lappang bennem. a bizonytalanságot viszont tényleg nem tolerálom valami jól.

**: pedig már sokkal kevésbé törődöm a külsőségeimmel, és negyedannyi sminket rakok, mint öt-tíz évvel ezelőtt.