hétfőn mégse hagytam el a bérletemet, csak annyira szuggeráltam egész reggel, hogy rakjam el a táskámba, hogy végül nyilvánvalóan nem raktam sehova.

kedden megtudtam, hogy valóban áttették az egyik részleg karácsonyi buliját, hogy én is emelhessem az est fényét billiárd-és bólingtudásommal.

szerdán bakancspróbálás közben lezúztam a bal kisujjam egy cipőfűzővel.

csütörtökön vidéken jártam (aka vác), bár a vonaton egy pár percig azt gondoltam, szibériába indul a kocsi, de pánikroham helyett inkább írtam a barátnőmnek, hogy normális-e, hogy se világítás, se fűtés a mindjárt induló szerelvényen. normális volt.

pénteken hatalmas ugrás állt be anyagi helyzetemben, amikor megkaptam végre azt a négy havi hiányszakmapótlékot, amin minimum két hete ült a kórházam ilyen-olyan szervezeti alegysége. aztán áthelyeztem egy szkizofrén beteget az intenzív osztályra, megúsztam az önkényesen távozó páciens életveszélyes fenyegetéseit, és felvettem olyan nyolcszázhatvanhat néhány beteget különböző osztályokra.

ma délelőtt pedig távoztam az intézményből, és most egy időre kivonom magam a forgalomból.