amióta rákattantam a terápia 3. évadára, egy csomó, a lakásomban fellelhető felesleges tárgyat azzal a szemmel nézek, hogy mennyire jól mutatna már a rendelőmben. ha majd egyszer lesz, ugye. 

(és valamiért ezektől a gondolatoktól újra és újra az az érzésem támad, hogy jó úton járok.)

közben kész van a kötelező parti-quiche meg egyéb finomságok, már csak magamat kéne gatyába rázni.

(mondtam már, hogy utálom a szilvesztert, és szerintem át kéne tenni egy kellemesen langyos májusi estére?)