nem vagyok hajlandó a júliust holmi nyüszögő, az-univerzum-összeesküdött-ellenem témájú poszttal zárni (elvégre used to be my kedvenc hónap). úgyhogy fátylat arra a több liter vérre, amit az ujjbegyemből vesztettem (miután eltörtem az elmosott poharat, mert legurult, és a kukászsák később kiszakadt, és amikor húztam rá a másik zsákot, beleállt a szilánk az ujjamba, és húsz percig ültem a kanapén, mert folyton újravérzett, és nem tudtam elindulni, és e.ék elvitték már a dolgok nagy részét, és nekem elfelejtették megtanítani a szüleim, hogy legalább némi házipatika legyen otthon, [és.]), fátylat a fülembe sugárzó fogfájásra (ami legyőzte a telefonfóbiámat, úgyhogy jövőhéten megyek egy elvileg jó fogdokihoz), és fátylat mindazokra a tárgyakra is, amiket kiejtettem ma a kezemből.

hanem. tökjó, mert

elvittem bekereteztetni azt a meseszép képet, amit még az egyik beteg festett nekem, és jövő hétre meglesz (már csak fal és lakás kéne hozzá, de egyszer az is meglesz). 

imádom az új ikeás váza-poharaimat, még a víznek is más íze van, ha rózsaszínből iszom. 

isteni finom lett a quiche lorraine-em megint (ha sokáig nem csinálok, hajlamos vagyok elfelejteni, mennyire jó tud lenni). bébispenótot tettem bele meg paradicsomot, szóval ha nem számítjuk a több tonna sajtot meg a békönszalonnácskát, akkor egészen diétás, főleg hogy előtte egész nap nem ettem semmit. 

egy csomó félhivatalos telefont képes voltam lebonyolítani ma, és lehet, hogy már nincs is telefonfóbiám (?).

úgy tűnik, az utolsó orvosis könyvemet is sikerül elpasszolnom, élettan, hétezer forint (aka a mai bevásárlásom az aldiban plusz kilenc liter janavíz).

holnap a húgommal reggelizem, és megbeszélem vele, hogy a következő hétvégén hadd legyen enyém a nyaraló, mert kivételesen nem ügyelek, és szükségem van még egy falatnyi tóra meg erdőre meg tájra.