kapok paraszolvenciául (bár tulajdonképpen nem is saját beteg, ergo ez inkább valami más kategória) egy arany játékpisztolyt, van hangja is meg tud villogni. az ápolófiú aztán egész nap lelkesen nyomkodja. aztán folyton angolul kezdek el megszólalni - túl sok a pretty little liars. meg elkezdek táncolni a nővérszobában az adria-szó hallatára.

és senki még csak furán sem néz.

ha egyébként nem lennék benne biztos, az ilyen napok után akkor is tudnám, hogy megtaláltam a hivatásom.