és akkor van ez a dal, amiről folyton azok a minimalista házak jutnak eszembe, amikre cs.val csorgattuk a nyálunkat anno. csupa fehér vagy csupa fekete, meg üveg és fa, a jómúltkor vicces volt a kalandozásaimkor oda lyukadni ki, ahol egyszer még a kocsiból is kiszálltunk szájtátni. úgy szeretnék most azonnal, nem megdolgozva, nem megérdemelten sok pénzt, és felépíteni ezt a házat.
nem akarom félfüllel sem hallani, ahogy anyám még mindig ugyanott tart, mint egy hónapja, mint féléve, mint tíz éve. nem akarok ugyanott tartani, ahol tartok. basszameg, hogy mindig a nemet könnyű megfogalmazni, sohasem azt, amit helyette igen.
azt szeretném megfogadni, hogy kétezertizenhárom jó lesz.
hogy nem fogok ellenállni, és jó lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése