azért tökjó dolgok is vannak. például, amikor r.val ügyintéztünk-csajosnapoztunk szerdán, akkor a legvégén a vörösmartyn lyukadtunk ki a szoborcsoport lábánál, és egy fiú meg egy lány zenéltek, kicsit damien rice és lisa hannigen-es felállásban, csak itt a lány maga csellózott hozzá. ezt pont játszották, meg mumford & sons-t is, amit szintén szeretek nagyon, és irtóügyik voltak, és szerettem volna én lenni az egyikőjük, vagy csak valaki hasonló.
ma meg elmentem kiszellőztetni a lelkem*, eredetileg csavarogni akartam felülve valamelyik random budai buszra, aztán eszembe jutott, hogy ezeréve el akarok már menni oda, ahol tizenhat évesen voltunk j.val valami kossuthos városismereti verseny kapcsán, zugligetbe. na, hát azóta leaszfaltozták az egészet, ahol mi még a sárban dagonyáztunk, és a csillaghegyi útról az alkony utcára térve az is leesett, hogy rengeteget autóztunk erre tavaly tavasszal cs.val, ott csorgattuk a nyálunkat a panorámás minimalista házak kapujában hétvégénként. gyönyörű volt, mintha nem is budapesten lennék, annyira szeretem. úgyhogy most azt érzem, ha valamilyen csoda folytán az elkövetkező években mégis lehet majd jól keresni magyarországon a leendő szakmámban, akkor maradok. déli hőségben voltam, úgyhogy enyém volt az összes utca, lehetett énekelni teli torokból. azt a szám szerint öt főt, akik mégis kidugták az orrukat, utáltam irigyeltem nagyon.
és a biztonság kedvéért minden eladó táblánál elmondtam fennhangon, hogy de szeretnék itt lakni. sose nem lehet tudni, ki van épp a közelben, aki meghallja.
*: amúgy sikerült.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése