van azért, ami nem változik. például a ruhamániám, ami ugye már pénteken szárnyakra kapott, de ma m. rátett még egy lapáttal azzal, ahogy gyakorlatilag tukmálta rám a szoknyát meg a kölcsönpénzt, esélyem nem volt mértéktartani, pláne amilyen gyenge lábakon áll az önmegtartóztatásom amúgy is. úgyhogy lett még egy pirosom (meseszép, komolyan odahallucináltam magam mögé egy bikát is a tükörben), egy szoknyám, egy pólóm, egy nadrágom (!!!), egy blézerem. jaj. heló, hétszűkesztendő, heló.azzal meg egy pöttynyit elszámoltam magam, hogy majd az összes, három hónap alatt felgyűlt állítást milyen jól leírom ebben az egy hétben, óóó, hát hogyne. ez is arra hasonlít kísértetiesen, amikor a tízéves koromtól írt naplóimat kezdtem el átvezetni egy nagyalakúba (merthogy csúnyán írtam, és különben is elvesznek), vagy amikor a shakira/evanescence/tori amos/egyéb összes dalszövegeit körmöltem szakadatlan gyöngybetűkkel (mondanom se kell, hogy ha elrontottam egy betűt, huss az egész oldal. lap alján is.). általában úgy a harmadik dal/oldal után bántam meg a lelkesedésem, viszont abbahagyni, legalább annyira soha, mint ahogy könyvet sem hagyunk félbe. május tizenharmadikánál tartok, by the way, leszámítva az ikreket, amiket összekukáztam a hétvégén m.nak.
apropó, iker. m. hazafelé azt mondta ma, hogy a visszautasítástól való, igencsak elementáris félelmem szintén ikerdolog. szegény szüleim, fellélegezhetnek, hogy helyettük mostantól mindent az ő nyakába varrok.
a melegtől meg mindenféle kiütések támadnak a combomon. de legalább nem képzelem őket melanomának, mint pár hónappal ezelőtt azt a hirtelen támadt anyajegyet. fejlődöm én, miazhogy.
tegnap mozizni is voltunk, és szerintem nézzétek meg ezt, mert cuki és szép, és alexandre desplat zenéje.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése