ezt a feliratot láttam egy szoba falán tegnap, amikor mentem b.hoz, sajnáltam, hogy nincs nálam a gépem, mert szép, pink betűkkel volt írva, meg mostanában egyébként is folyton le szeretnék fényképezni mindent, kapaszkodnék görcsösen a valóságba. és azt is olvastam egy másik falon, hogy ikszipszilon hegedűkészítő, amitől megmagyarázhatatlan módon elszorult a szívem. mert milyen gyönyörű lehet hegedűt készíteni (mint a harrypotterben a varázspálcás ollivandert, olyannak képzelem ezeket a hegedűkészítő bácsikat is). és boldogok, biztos, hogy boldogok nagyon, akik hangszert készítenek, másképp nem lehet.
kezdek amúgy kilábalni a náthából is, ma már a fél orrom légtere egész konstans érintkezik a külvilággal, katartikus érzés. arról viszont sosem fogok leszokni, hogy pont egy, de komolyan, dekára pont egy falattal mindig többet egyek, mint amennyi jólesik. helló, hányinger, helló túlevés.
viszont most ledolgozom a porszívóval táncolva, micsoda haszon, tú in vánn.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése