hogy mindig a legszomorúbbak a legszebb zenék. hogy leragadnak a szemeim a kimerültségtől, mégsem tudok aludni se éjjel, se most. hogy én annyira csak kedves szeretnék lenni, és olyan sokszor vagyok mégis helyette ingerült, fáradt, türelmetlen, lekezelő. hogy most, amikor már mindenkivel sikerült elhitetnem a környezetemben, hogy jó vagyok, most tudom csak igazán, mennyire nem vagyok az. hogy mindenki a ragyogásom látja, rajtam kívül az összes mások. hogy azokat bántom a leginkább, akiket soha nem szabadna, hogy rajtuk töltöm ki minden belső hiányom. hogy megint annyira hullámzom, hogy lassacskán tengeribeteggé leszek a hangulataimtól. hogy minden könyv és film és zene a szeretetről szól, mégis tulajdonképpen képtelenek vagyunk rá rettentő sokszor. hogy soha nem elég, amit elérek, hogy soha nem tudok megállni és szimplán örülni a mögöttem lévőnek.
hogy van ez akkor most.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése