hát. például nagyon remélem, hogy előbb-utóbb eljutok arra a szintre, hogy nem kell a hányingerig és a remegő hyperglykaemiás görcsig ennem magam csokoládéval (illetve tetszés szerinti édességekkel) ahhoz, hogy abba tudjam hagyni. ez, azt hiszem, nem szorul bővebb magyarázatra, hogy miért is lenne áldásos.
meg szeretnék egyszer túllendülni majd a testképzavaromon. még mielőtt a környezetem a teljes őrületbe és utálatba kergetem vele. magammal. különben sem kéne ilyen hülyeségekhez, féligigaz dolgokhoz meg nyűglődésekhez, szenvelgésekhez ragaszkodni, minek. pláne, ha már múlófélben vannak amúgy is.
a többi rossz/kevésbé jó tulajdonságomon (perfekcionizmus, hiúság, túlérzékenység, enyhe bipoláris II, impulzivitás, ésatöbbi, ésatöbbi) nem annyira szeretnék változtatni. olyan ez, mint a mindenféle függőségek vagy pszichés betegségek. csak ha funkcionális problémát okoznak, akkor igazi bajok. ha zavarnak, ha akadályozzák az életet. és azt gondolom, én itt azért bőven nem tartok. ha meg valaki mást zavar bármi a felsoroltakból (arra való igény esetén a lista természetesen szabadon bővíthető), akkor szóljon. picit meg fogok sértődni (ld. fent), de idővel egészen belátó tudok lenni, becsszó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése