túl sok mindent kéne írni, persze mindent csupa virágnyelven, nem mintha bárki olvasna, de akkor is. csak úgy meg nincs kedvem, különben sem tudom pontosan, akkor most mit is érzek. várakozást és kíváncsiságot és örömöt, addig biztos. egészen lufivá vagyok fújódva az optimizmustól meg a lehetőségeim tárházától. azért vicces, hogy mindig az van, hogy vagy minden iszonyú, vagy minden csodálatos, de valahogy sosincs egyszerre mindkettőből egy kicsi, hogy kiegyensúlyozzák egymást. és akkor még azt mondják, hogy maradjak a földön, hát hajrá, aki erre képes. mert én vagy valóban kétméterrel lebegek minden felett, vagy valami kétszáz kilométeres gödörben fetrengek az önsajnálattól kicsorduló könnyeimben ázva.
úristen, de szeretnék boldog lenni. huzamosabb ideig, ha kérhetem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése