az a baj, hogy szeretem a mámort. amikor még nem vagyok teljesen elveszve a világban (illetve az alkoholban), hanem még csak úgy lebegek és minden irtó evidens és szép és könnyű. olyankor táncolni kell, ölelni kell. és tényleg minden mást elfelejtesz (jóesetben). igen, tudnék még áradozni az alkohol fantasztikus hatásairól. de azt hiszem (remélem), ha nem ízlene tényleg némelyik, akkor nem innék. csak sajnos ízlik.
a drogokról meg nem tudok nyilatkozni. nem is szeretnék soha.
(kivétel az elesdé, de azt is csak feldmár miatt. meg mert remélem, hogy pszichotikus soha nem leszek, viszont hallucinálást szeretném egyszer kipróbálni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése