gondolom, évekkel ezelőtt lett volna időszerű, de én valahogy most érzem magam igazán a gyerek- és felnőttkor határán. néha még mindig határtalan öröm fog el, amikor rádöbbenek egy étterembe vagy kávézóba belépve, hogy akármit választhatok. vagy olyankor, amikor megállok a híd közepén a korlátnál, és anélkül tudok belemerülni a dunába, a városba, a szélbe, hogy az motoszkálna az agyamban, most vajon hányan néznek meg, és mit gondolnak rólam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése