az elmúlt napokban olyan ezeregyszer éreztem azt, hogy bárcsak ne lenne mobiltelefonom. bárcsak ne lennék nonstop elérhető, ne látnám, hogy hány fórumon hányan keresnek, ne tudnám, hogy ki az, aki viszont nem írt, ne csörögne bele minden második mondatomba, ne érezném azt, hogy márpedig igenis fel kell hangosítanom, ha meg akarok felelni minden elvárásnak. pedig csak ki akarom hajítani az ablakon. vagy legalább véletlenül otthon felejteni reggel.

mennyire klisés vagyok ezzel a túlméretezett információáradaton való nyünnyögésemmel.

mennyire kéne egy kis szabadság.

mennyire nem vágyom másra, mint fetrengeni a szőnyegen, és közben megtanulni ennek a dalnak a szövegét.