thanks to the ötnapos lakásfogság (a másfél sarokra lévő gyógyszertár nemszámít!) el is felejtettem, milyen amikor zuhanyzás után egy pandamaci néz vissza rám a tükörből. (nemszép.)

ma is kaptam szép leckécskét a zélettől, ilyenkor illene azt mondani, hogy köszönöm, de egyelőre inkább csak haragszom (főleg magamra, naná).

viszont.

a bárkibármikor van olyan zseniális, mint a többi pintérbéla. nézzétek meg.

ő pedig egyszerűen letehetetlen, úgy olvasom, mint egy regényt (harper lee várhat, ha húsz évet bírtam rá várni), tehetséges, eredeti. kötelezőolvasmány, na.

leléptem lélegezni.