olvasgatva tegnap (mi mást is lehetne csinálni 1-jén) a mindenféle évösszegzőket meg fogadalmakat, realizáltam, hogy hát, jéé, ilyet én is szoktam, aztán győzött a lustaság, meg hogy újra kellett néznem a mr. morgan-t, meg hogy be kellett fejezni a képet, úgyhogy hipphopp éjfél lett.
és persze már megint fogalmam nincs, mi történt 2015-ben, irigylem azokat, akik hónapra lebontva el tudták mesélni az évüket, én messze nem vagyok ilyen jól organizált.
de azthiszem, az volt, hogy levizsgáztam autogén tréningből, és az első időben lett egy csomó páciensem. az első olyanok is idén voltak, akiktől pénzt mertem kérni az időmért és energiámért cserébe. ez utóbbi sokkal-sokkal nehezebben ment, mint képzeltem, de gyakorlás teszi a mestert.
elkezdtük a jungi analitikus képzést, egy év el is telt belőle, voltak katasztrofális órák, meg egész inspirálóak is. azt mondjuk továbbra sem értem, hogy fog ebből összeállni bármiféle módszer.
aztán februártól átalakult a kórházam működése, és lekerültem a központi részlegre, új főnökkel, új kollégákkal, ami az időszakos hullámvölgyek és meglehetősen nagy terhelés ellenére irtó klasszul sült el. ennek köszönhetem ugyanis, hogy lett b., aki az egyik legjobb barátnőm aktuálisan, ha már dobálózunk ilyen hangzatos kifejezésekkel. azt is a "lent"-nek köszönhetem, hogy megtanultam, hogy z. nélkül is megállok a lábamon, nem is akárhogyan, mert még mindig én ugrom be minden adandó alkalommal helyettesíteni. egy szuper csapatot kaptam velük, akik most is hiányoznak, és elképesztően jó érzés, hogy tényleg és önmagamért szeretnek (ezt csak azért merem leírni, mert az együtt töltött bő félév alatt bőven részesültek a dekompenzálódott, hisztis énemből, és még mindig ölelésekkel fogadnak).
az is idén tavaly történt, hogy nagyon-nagyon elfáradtam, főleg, hogy nem is voltam rendes nyári szabin (azt a bő hetet ne nevezzük annak), leépítettem a plusz betegeimet, és nem vállaltam be újakat. jó pár alkalommal megkérdőjeleztem, hogy ezt akarom-e egyáltalán csinálni (including pszichoterápia és képzések), vagy csak nem merek letérni az útról, amit évekkel ezelőtt eldöntöttem, és egyre kevésbé érzem elhagyhatónak. ezzel kapcsolatban most sem vagyok előrébb, részben azért sem, mert nincs reális alternatívám (kétlem, hogy a körömlakkal festegetésből meg lehetne élni).
szerintem az egyetem eleje óta ez volt a legkreatívabb évem, festettem csomó képet meg összekreatívkodtam egyéb holmikat, meg hát egy lakást is. az év első fele - márciustól júliusig - felújítással, rohangászással és hisztérikus dühöngéssel telt, még júliusban sem gondoltam volna, hogy valaha be tudok költözni. aztán mégis, és most már maximálisan az enyémnek érzem, és imádom.
idén voltam az első barátnőm esküvőjén, ami szuper volt, meg előtte a bánkitó-fesztivál is szuper volt, megyünk idén is. barátságok terén a helyzet változatlan, remélem, én sem okoztam nagy csalódásokat. e. továbbra is hiányzik rettenetesen a mindennapjaimból, de a klinikai képzésének köszönhetően egész sokat találkoztunk, meg hát voltunk együtt wellnesskedni is.
eljutottam londonba meg a tengerhez mindkettő rádöbbentett, hogy mennyire szeretek utazni, mégis, mennyire nehezen alkalmazkodom másokhoz vagy egyáltalán, az ismeretlen helyzetekhez. azért hiányzik, hogy kicsit többet menjek, csak hát a lakáshitel mellett nehéz még utazásra is félretenni. (most épp kanapéra gyűjtök, minden hónap elején eldugok magam elől tízezer forintot. nyaff.)
mi volt még. a húgom szakított (illetve vele szakítottak hét év után), hazajött, hozzámköltözött. anyukámmal nagyjából zökkenőmentessé javult a kapcsolatom (azért a közös nyaralás kissé elhamarkodott volt, oké), és sikerült őszintén beismernem magamnak, hogy mégiscsak van egy családtagom, akire minden körülmények között lehet számítani, és ez jó.
a szerelmi életem változatlanul dugába dőlve, nem részletezem, a viharokat, szappanopera-jeleneteket pláne nem. azért voltam boldog is, a körülményekhez képest sokszor.
jut eszembe, tartottam előadást is a szegedi kongresszuson, életem elsőjét, állítólag fasza volt. meg túlestem a rezidensvizsgán, úgyhogy egy hónapja officially szakorvosjelölt a becsületes megjelölésem.
láttam csomó jó filmet, felfedeztem csomó klassz zenét, és majdnem kiolvastam a háború és békét.
hát, szerintem szerettem ezt az évet is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése