nem vagyok én szokva a betegséghez, úgyhogy most ilyen férfi-like módon meg vagyok sértődve a világra meg az immunrendszeremre, hogy ezt mégis hogyan. nem beszélve a lelkifurdalásról, amit kb. mára sikerült elengedni (cserbenhagyom a munkatársaimat, cserbenhagyom a betegeimet, van pofám elhagyni magam stb.). kicsit megnyugtat, hogy másokat is levert ez az izé a lábáról, ergo nem én öregedtem meg romlottam el. (meg tegnap éjjel végre - három éjszaka után - sikerült aludnom is, ami azért sokat dob a lelkivilágomon.)

a szobafogság jóoldala pedig tényleg az, hogy kiolvastam a háború és békét, majd gyorsan utánafaltam a mesterségem a halált (ami zseniális), és mindjárt kezdem a harper lee-t, ami a nebántsátok-nak a folytatása, alig várom. meg blogokat is olvastam, sokat. neki pl. nagyon örülök, hogy felfedeztem, hogy újra ír. másokon mondjuk inkább csodálkozom, hogy úgy odáig vannak érte, én miért nem. 

azért holnap megpróbálok betalálni a munkahelyemre.