azt én tudom, hogy milyen, amikor egyszerre csak a szemét látod, vagy az apró ráncokat mellette, ahogy nevet, a vállát, a kulcscsontját, az orrát, a fülét, a borostát az állán, a bármijét, és tudod, hogy hülyeség, hogy az egész sehova-és semmirese, mégis, leáll az életedet folyton aláfestő zene, nem hallod az ő hangját sem, és csak a szeme van, vagy az apró ráncok mellette, a válla, a kulcscsontja, az orra, a füle, a bármije, és tudod, hogy őt szereted.

úgyhogy nemes egyszerűséggel végighüppögtem a mon roi idevonatkozó részeit.