ne vágyjunk nagyot, úgyhogy végül 16 km után megálltam megint. nem is azért jó a futás, merthogy közben abbahagynám a kattogást (ugyan, hová gondolok), viszont az az egyedüli helyzet, amikor képes vagyok azt elhinni, hogy túl lehet lenni. 

persze, még nincs min (mármint túl lenni), csak hát mindig is istenadta tehetségem volt a prae-gyászoláshoz.