a játékról meg két dolog jutott eszembe (kell írni összegzést, azért). egyrészt, hogy bármilyen meglepő - legfőképp önmagam számára -, a napjaim legtöbb mozzanatát élvezem, de minimum képes vagyok a pozitív átkeretezésre. egy csomószor alig tudtam választani (ezért csaltam, és felsoroltam, de még így is kihagytam általában dolgokat). ez a jóság része. másrészt viszont nem vagyok abban biztos, hogy a boldogság a megfelelő kifejezés arra, amit én szokogatok érezni. a boldogság, az azért valami elsöprőbb. amitől nem lehet abbahagyni az ugrálást. az éneklést. a vigyorgást. amitől ki kell állni a szabadsághídra. amitől nem lehet abbahagyni boldognak lenni. és ilyen ebben a két hétben nem volt, azt hiszem nem is lehet most. és egyáltalán nem sajnálom magam, mert most vagyok életemben a legboldogabb, csak hát vannak a körülmények. amiket leszámítva most vagyok életemben a legboldogabb. de tényleg, hát nem röhej (nem).
úgyhogy maradjunk abban, hogy ez inkább a kéthétpozitívság (/jóság/büszkeség/vidámság/feldobottság/öröm/elégedettség/stb.) játéka volt. annak viszont tetszett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése