csak remélni tudom, hogy mások is szánnak arra rá éjszakákat, hogy visszaolvassák a saját blogjukat. netán közben kiakadnak a szökőévente előforduló elgépeléseken, és szívük szerint kijavítanák mind az összeset. amit aztán csak azért nem tesznek meg, mert milyen ocd-s lenne már.
csak remélni tudom, hogy ez a dühtelen állapot maradandó. én igazán nem akarok haragudni. csak az van, hogy azt sem akarom, hogy a telefonom még hónapokon keresztül teljesen értelmetlenül húzza le az összes szoknyám/nadrágom zsebét.
kezdhetném például azzal, hogy szívtelenítem a neved.
visszaolvasom a blogomat, visszanézem a fészbukkos képeimet, ájuldozok, hogy milyen hülyeségeket bírtam fontosnak vélni, és szomorkodom, hogy hol van az a nevetős lány aki voltam pár éve a képeken.
VálaszTörlés:) ez megnyugtató. én mondjuk inkább azon ájuldoztam, hogy 1. az egyetem tényleg mennyire iszonyú volt, és mennyire plasztikusan vissza tud jönni egy másodperc alatt az összes borzalom-vizsgaidőszakos élmény, és nem vagyok hülye, ez sose fog megszépülni. 2. mennyire variációk egy témára vagyok.
VálaszTörlésés jól írod a blogod, amikor írod, csak az nem elég (úgy értem, az írásod frekvenciája nem elég).