hajnalban arra ébredtem, hogy szúr a szívem, de annyira, hogy a bal oldalamra nem is tudtam ráfeküdni, ez most valami új pszichoszomatika. azonnal hideg verejték lettem tetőtől-talpig, majd konstatáltam, hogy nyilván infarktusom van. eljátszottam a gondolattal, hogy milyen ciki lenne kihívni a mentőket leendő pszichiáterként egy pánikroham miatt azzal, hogy inferior infarktusom van (valamiért arra jutottam, hogy csakis inferior lehet - don't ask). úgyhogy nem hívtam. különben is van egy óriási fekete paca a telefonom kijelzőjén, ami némileg megnehezít bármiféle tárcsázást.
ő viszont hívott (akrobatikus ujjmozdulatokkal sikerült felvennem), érezzem magam meglocsolva.
de ha én ezt szeretném érzeni:
akkor mi van.
Mi to:rtent,.mi to:rtenik??
VálaszTörlésa szerelmi életem történik. egyelőre egy nagy eldönthetetlenség, az van. nekem meg rossz a bizonytalanság-tűrésem.
VálaszTörlésbocs a drámáért, köszi az aggódást. :)
csatlakozom, mi történt?
VálaszTörlés(ui: a szívinfarktus, az szúr? mert nekem is szokott gyakran így szúrni, de én olyankor mindig azzal nyugtatgatom magam, hogy az inkább szorít, mint szúr.)
:))))) nem szúr, valóban inkább szorít meg kisugárzik esetleg bal vállba/karba/hátba, és nem ilyen éles jellegű a fájdalom. mentségemre, hogy minimum háromnegyed-álomban voltam, és nem túl logikusan, pláne nem orvososan gondolkodtam. :) a szívszúrás különben nekem kamaszkoromban is volt már (csak soha nem ilyen hosszan, és pláne nem éjszaka, hogy felébredjek rá), és barátnőktől is hallottam. engem a "picit" aggódós apám elküldött kivizsgálásra akkor, és azt mondták, ez full normális. úgyhogy csak semmi para ez ügyben. :)
VálaszTörlésa mi történt-re nem tudok itt többet válaszolni, mert bár nem hinném, hogy népes olvasótáborom van, de ki tudja, valaha is ki fog eljutni ide, és nem lenne kedvem se titkosítani, se visszanézni és törölni az összes olyan dolgot, amiről beazonosítható vagyok (munkahely, évfolyam, bármi) alapján.
szóval, szerelem.