imperatív.

kell az, hogy a mai edzés ne egyedi és megismételetlen alkalom legyen, mert kell, hogy ne legyen narancsbőr a fenekemen, hogy véletlenül se súrlódjanak össze a combjaim, hogy megcsináljam tavasszal a félmaratont.

kell, hogy felmenjek a galériára, és elpakoljam a reggel széthányt holmikat.

kell egy lakás nagyobb szekrény, hogy elférjenek a reggel széthányt holmijaim.

kell még ezer száz tíz sok ruha, ami én vagyok, de a kórházban is fel tudom őket venni.

kell sokkal többet félrerakni a fizetésemből, hogy nyáron elmehessek toscanába (vagy bárhova) megint.

kell új zene, mert unom az összes régit.

kell egy új sorozat, mert a mostani függőségemből már csak két és fél évad van hátra, és mivel esélytelen, hogy ennél összetettebb dolgokkal foglalkozzak mostanában, nagyon hamarosan a végére fogok érni.

kell kitalálni, hogy mit akarok enni, listát írni, bemenni a boltba, megvenni a hozzávalókat, és meg is kell főzni.

kell felnőni, de nem visszavonhatatlanul.

kell összerendezetten irányítani a hangulataimat, és örülni, hogy a gondolat és a tett két egyáltalán nem ekvivalens dolog.

kell leszokni a hipomániáról, és véletlenül sem örülni annak, hogy az új öndiagnózisom a ciklotímia.

kell jó időben tudni igent, és még jobb időben nemet mondani.

kell kevesebb édességet enni. mondjuk nem minden nap.

kell szépnek lenni, de nem foglalkozni annyit a külsőségekkel, de túl annyit a belsőségekkel se. túl sok a jóból is, ugyebár, és egyébként sem feltétlen vezet(ek) bárhova.

kell álmodni minimum heti egyet.

kell zongorázniolvasniszínházbamennimegmoziba.

kell körmöt lemosni, reszelni, újrafesteni.

kell nem belesajdulni a szívnek, ha valaki azt meséli, hogy a fiát, ha látja, akkor még mindig kézen fogva alszanak el, annyira szereti.

de leginkább csak egy kutya kell: