még a hyperglykaemiás kómába (pechemre láttam egy plakátot, hogy a cba-ban csak százkilencvenkilenc az oreo kekszes milka, és vinni akartam a lányoknak a kórházba, mert beszéltünk róla, hogy szerintem az a legjobb, és akkor már itthonra is vettem, mégszép. és sajnos megint karácsony lesz, és ilyenkor van az a fahéjas-porcukros csokival borított mandula is, a milkás, és nekem az olyan szinten a gyengém, hogy éveken át vártam, hogy bejöjjön kicsiny hazánkba, miután a nagybátyámék egyszer hoztak ausztriából. és még az aldiban is vettem kekszet, és szerintem túladagoltam magam) zuhanásom előtt szeretnék felháborodni. hogy ma életemben először utaztam a száznegyvenkilences buszon, ahol az átlagéletkor velem együtt is hetven felett volt, és mindenki nagyon szépen öltözött és sminkelt volt, és egyáltalán, mennyire klassz már az egész környék. és mégis, mindenki hozta a kötelező magyarnyugdíjas, citromba harapott formáját, amit a békásmegyeri lakótelepen, a hármasmetrón, a nyanyataligával a hátuk mögött, metróújsággal és macskakajával a kezükben (jobb napjaimon) még meg is tudok érteni. na de itt.
szóval, ha nem tetszenek tudni értékelni a panorámát, akkor cseréljünk.
(amúgy voltak tökcukik is, akikkel oda meg visszafele is találkoztam, és nagyon helyes lila kabátjuk volt, hozzáillő sapkával. és lehet, hogy én se vigyorognék, ha hetven évesen egy csupa-emelkedős környéken laknék [ezért mondom, hogy cseréljünk]. és nekem is vannak, ugyebár, a búvalb***ott napjaim, csak ma valahogy nem rezonáltunk össze a nénikkel-bácsikkal.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése