amit a hajós énekelt tegnap, akkor ma eperfagyi vagyok és csokiskeksz és spenót keménytojással és túrós-lekváros palacsinta. meg rozéfröccs és epres voila; az ivásról nem szólt ugyan a fáma, de legyünk nagyvonalúak.
meg arról sem, hogy a status quo alapján még hetvenöt évesen is ugyanazok a rondótémáim lesznek, mint tizenöt vagy huszonöt évesen. felteszem, addigra nem a fesztivál fogja felszínre hozni őket, bár sose lehet tudni, amilyen nyugger-tempóban nyomjuk most, lehet, hogy addigra fogok beérni bulihangulatilag.
akinek pedig két éve nyáron még a monogramját sem mertem ideírni, felbukkant szerdán egy koncert legnagyobb tömegében, aztán elment, aztán írt, aztán írtam, aztán írt, aztán nem, majd hajnali négykor jött tőle tegnap (ma) mégis, hogy sehol nem vagy.
naná. (naná, hogy nem.)
éles kövek közt árnyékom csörömpöl.
ebbe a dalba szerettem most bele (hajósandrás és kisstibi konstans szeretése mellett, akikhez bármikor feleségül mennék, még a bigámia árán is):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése