un' altra vita.

nos, továbbra sincs túl sok köze (kinézetre legalábbis) a macaronhoz, viszont az állaga már alakul, ízre pedig finom (milyen lenne, csak cukor meg mandula van benne, és most nem túlzok, csak elhanyagolom a három tojásfehérjét), ami a lyoni monszterhez képest a fejlődés netovábbja. és nem adjuk fel.

meg tudú-lisztet is csináltam a jövő hétre, ugyanis nem kell (remélremél, imához kulcsolt kezekkel) bemenni a sebészetre, és nyilván tételezni terveztem (két héttel ezelőtt, amikor kieszeltük ördögi tervünket), de azóta egyre erősebben érzem, hogy soha (SOHA) nem engedek magamnak nyugit, úgyhogy most fellázadok magam ellen. egyébként is, leszedtem az összes egyforintost (kétezer-négyszázharmincnégy, csak hogy kell ezt helyesen leírni?), és menni kell minimum mozizni belőle. öt kiló lett, naná, hogy rátettem a mérlegre.

és kikászálódtam az elmúlt hetek gödreiből, azt hiszem, az összesből kívül vagyok. gondolom, némiképp közrejátszik, hogy mindig is a január volt a legdepressziósabb hónapom, meg az olyanok, hogy végre nincs hótsötét négykor, hogy tegnap kiálltam a teraszra süttetni az arcom (zokniban, és nem fáztam), vagy hogy titkos büszkeséggel tölt el, hogy letudtam ezt az egész szakdoga-mizériát, és tényleg azoknak van igaza, akik szerint vannak szónoki képességeim. a másik pedig, hogy bárhogyan kapálózom ellene, néha mégis elhiszem. m. szájából, amikor azt mondja, hogy én egy rámhúzott zsákban is feltűnő jelenség lennék, ne hangsúlyozzam már magam túl, mert minek. kaptam tőle egy nagyon szép pulcsiruhát, amit nem szabad cicanacival felvennem (az úgy kurvás), hanem kizárólag nadrággal. vettem is gyorsan egy fekete farmert, legalább most van kire fognom. meg azt is, hogy azok alapján, amiket elmondott, most én is más szemmel látom (minimum a fél) ruhatáram, és kénytelen leszek lecserélni. (a lelkes szponzorok jelentkezését várom.)
a legjobb amúgy a dologban (mármint amiket m. mondott, most, hogy a szárnyai alá vett), hogy ahogy ő lát engem, az igaziból az, ahogy én látom őt. és ez azért klassz, ha az ember kind of példaképéről van szó.
és mindjárt megyek r.hoz, komolyan, még a buszutat is szeretem hozzájuk.