r. gondolta, hogy írok majd a rimóci öregek napjáról, de ahhoz kevés most az én írói vénám. olyan ez nekünk, hogy maguk ennyien eljöttek, mint maguknak, amikor eljön a vendég, akit vártak nagyon. aki ha nem jött volna, csalódtak volna. és ez annak a polgármesternek a szájából olyan igazi is volt.
én meg azon elmélkedtem hazafelé a buszon, hogy r.ék mesélték, hogy agykontrollal vagy hasonlóval be lehet programozni például olyat, hogy rendesen eszem, sőt, sokat, és mégse hízom tőle, csak ismételgetni kell meg elhinni, hogy karcsú maradok akkor is, ha magamba tömöm ezt a száznyolcvanadik túrós sütit, és társai. és hogy van is egy ismerős, aki zabál, de mégis fogy, mert ezt csinálja. én meg lehet, hogy öntudatlan agykontrollista vagyok, mert soha nem tudtam elhinni, hogy a csoki hizlal (annyira kicsik azok a kockák), hogy a fagyi hizlal (annyira hideg), vagy hogy a sütiktől hízom, ha mondjuk rendes kaja helyett eszem őket.
egyébként tegnap azt is hallottam, hogy kínai újév van, persze megint nem az enyém jön (a nyúl), viszont lesz állítólag sok izgalom meg változás. mondjuk az rám is fér.
ja, és láttam igazi telet is. lehet, hogy kicsivel több kedvem lenne a december-január-februárhoz, ha ez lenne mindig, ez a hatalmas, végeláthatatlan fehérség. havat meg lapátoljanak a férfiak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése