nem tudnám nyomós okokkal megindokolni, miért volt olyan jó érzés, amikor felszállt ma este a metróra a volt iskolám új (oké, valószínű ezért a diákok körberöhögnének, mert annyira azért már nem új, viszont hozzám képest igen) igazgatója, és mindenki másnak csupán egy jól öltözött, magas, őszülő férfi volt, engem kivéve, de jó volt.
meg ez az egész nap. népegészségtanborzalomteszt ide vagy oda. annyira pont egy ilyen napra volt szükségem. meg ezekre a beszélgetésekre, pont. mert persze nem kell nagy ügyet csinálni belőle, elvégre még csak negyedike van, de ahogy zs. kimondta, döbbentem rá én is, hogy idén még nem voltam boldog. örülök, hogy most már felhőtlenül írhatom múltidőben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése