tegnap este nagyszabású terveket kovácsoltam, hogy mivel is töltsem el életem utolsó huszonéves óráit, aztán a nagy kovácsolás közepette tíz óra előtt bealudtam. mondhatnám, hogy juhú, mert a szépítő alvás sosem árt, pláne, ha az ember mától harminc éves, de nyilván, hogy mára döntött úgy a bal szemem, hogy begyullad. éljen a harmincéves jumurdzsák tehát. 

egyébként évek óta paráztam ettől a naptól, hogy majd mekkora dráma lesz. aztán nem is. sőt. szerintem főleg az elmúlt héten kapott hatványozott cukiságnak és szeretetnek köszönhetően. meg mert bár tizenöt vagy húsz évesen biztosan nem így képzeltem el, mégiscsak jó helyen vagyok. meg nagy nehezen csak bekapcsolt a laptopom is. (remélhetőleg utoljára volt rá szükség, mert kapok csillivilli újat.) meg mert süt a nap. meg mert hosszú szervezkedések árán, de csak megszereztem ezt is: