még mindig bekönnyezek az ikeás plüssállatok halmai láttán. az elefántoknál remegett be először a kezem, aztán végül egy mackót csusszantottam - a magam számára is szinte - észrevétlenül a hónom alá.

(azért a kukászacskót, amiért mentem, sem felejtettem el.)

természetesen már útközben megvolt a névadó ünnepség.

(azon még gondolkodom, hogy a holnapi ügyeletre bejöjjön-e velem.)

ez az első posztom a macbookról, és olyan, de olyan, de olyan pics awwwwwwww.