you will achieve everything you want.

szólt a mondat a sushi mellé kapott szerencsesütiben hetekkel ezelőtt, és én azóta gondolkodom, hogy mit akarok. olyan ciki. harminc évesen nem tudni, akkor is az lenne-e a véleményem, hogy az osztálytalálkozókat valaki olyan találta ki, aki meg akarta mutatni a többieknek, mennyire sikeresen alakult az élete, ha az én életemben is hemzsegnének az olyan, a siker zálogaként felmutatható kautélák, mint férjek meg gyerekek, de minimum szervezés alatt álló esküvők.

hát, nem hemzsegnek. el se tudom dönteni, akarom-e, hogy hemzsegjenek. vagy épp azért nem akarom, mert én élem meg siker versus kudarcként a hemzsegést és a hemzsegés hiányát.

azt tudom, hogy a szerelem fontos.

a szerelem érzését akarom.

a siker érzését akarom.

helyben vagyok.

arra gondolok, hogy valamikor, amikor te majd nem leszel, és előttem még minden bizonnyal évtizedek fognak állni, akkor mit fogok gondolni. mit fogok akarni. fogom-e akarni, hogy siker legyen vagy kudarc. fogom-e gondolni, hogy vége volt, amikor még nem volt vége.