tele vagyok a hangjaival, és tele a hálával.

annyira, hogy reggel youtube-koncert formájában folytattam a tegnap estét, és elfelejtettem leszállni a villamosról a nyugatinál.

annyira, hogy már most a perceket számolom vissza, hogy hazaérhessek bakelitet hallgatni meg kiválasztani az új kottából, hogy mit tanulok meg elsőnek.