(útifelismerések)

lisszabon egy kurvajó város kurvasok lépcsővel és fel-le utcával.

mindenhol graffitik vannak, a híres helyek környékén is, és irtó igényesek és menők és imádom a graffitiket.

a portugál nőknek sokkal gyakrabban van olyan hihetetlenül egyenes vonalú szemöldökük, amiért valami oknál fogva mindig is rajongtam.
a pastel de nata mindenhol finom, de főleg belémben.
a halevés megunhatatlan.
az óceán sokkal hidegebb, mint a tenger. (erre tavaly is rájöttem.)
a ginjinhát limonádéba önteni copyright-gyanús ötlet.
a googlemaps képessé tesz a térképolvasásra. (ezt az infót azért még nekem is fel kell dolgozni.)
irtó klassz érzés egyedül sétálni egy vadidegen város turistamentes részein.
szeles parkban kissé körülményes a piknikezés. viszont romantikus.
a 28-as villamosra földi halandók is feljuthatnak, ha elzarándokolnak a megfelelő végállomásra.
szeretem a parkokat. a padok a jardim do torelben a legkényelmesebbek, a növények a jardim da estrelában a legszebbek.
a lisszaboni metró valahogy annyira praltikus és dizájnos, hogy otthoni szokásaimmal ellentétben egészen addikt lettem.
meg insta-addikt is vagyok. (oké, ez sem idei felismerés.)

még el se mentem, de már vissza akarok jönni.