unalmas vagyok. és szerelmes. de hát ha egyszer ma pont tökéletesen az arcomhoz adaptáltan volt borostás az arca, és jött mellettem biciklivel az első három kilométernél. amiből kifolyólag sokkal gyorsabban futottam persze, mint szoktam, úgyhogy rekordot döntöttem, és elértem a bűvös 14 kilométert is, ami önmagában a legboldogabb pillanat lehetett volna (ha nem a rózsaszín ködben tévelyegnék nonstop). lehet, hogy tényleg lehetséges a félmaraton. basszus.
ha lusta lennék és szerelemmentes akkor egyébként az a pillanat vitte volna a pálmát, amikor realizáltam, hogy (1) ez a város gyönyörű, és én tökbüszke vagyok, hogy itt születtem, (2) hat óra van és hétágra süt a nap, (3) barnultam (!!).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése