kaptam marcipántól (kösziköszi) ezt a játékszerűséget, aminek az a címe, hogy két hét boldogság, és minden nap le kell írni, mi volt az adott napom legboldogabb eseménye vagy pillanata vagy élménye. nem fogom bemásolni a szabályokat, mert (1) szeretek kilógni a sorból, (2) nem szeretem a szabályokat, (3) a felhívás tetszik, de a megfogalmazás, főleg amikor olyanokat leírnak, hogy milyen legyen konkrétan a mondat, és hogy legyen nyelvtanilag helyes, az inkább irritál, (3) nem fogom továbbadni, mert a bloggerek többségének, akiket szeretek és olvasok, továbbra sem illik bele a blogjába az ilyen. szerintem.
az enyémet viszont úgy képzelem, mint valami átmenet a nem-mém-játszós és a túl-mém-játszós blogok között. és kedvem, is van, mert kíváncsi vagyok, miféle boldogságot hozok ki a napjaimból. majd a 15. napon mesélek, ez is szabály, de ezt betartom.
úgyhogy első nap.
amikor az elnökségi ülésen (mpt) találkoztam a volt orvosi pszichológia gyakorlatvezetőmmel, aki a következő elnök lesz, és aki emlékezett rám négy év távlatából, és tökre megörült, hogy egy tanítványából kolléganő lett. én meg elmondtam neki, hogy töknagy hatással volt rám, és elolvastam azt a könyvet, amit ajánlott anno (az éj szelíd trónján), és ami azóta az egyik nagy kedvencem.
naigen, ez most kapásból két mondat lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése