pánikszoba.

óhogyaza, ó hogy megint félek. nem nekem való ez a vizsgaidőszak, télre legalábbis kifújtam, eleget tettem le az asztalra, elég volt már. másról szeretnék írni, másról szeretnék gondolkodni meg érezni.
és rádöbbentem, hogy én komolyan semmire nem emlékszem soha, alig van élményem, azok is inkább érzések. muszáj lesz visszatérnem a tízéveskori naplóírói vénámhoz, amikor leírtam szépen a napok eseményeit. komolyan ezt (is) kéne (mármint természetesen akkor, amikor van is miről írnom, mert történik valami. mármint bármi. ténylegakármi.), különben miről fogok mesélni az unokáimnak. például a schüller-féle röntgenfelvétel diagnosztikai szerepéről a fülorrgégészetben, az izgi lesz.